Bejelentés


szüleményeim fáradságos munkával











Ditka, az árva

Nem tudott többet mondani. Elsápadt, és ha nem fogom meg, a
következő pillanatban a földre kerül. Elájult. Odavittem az
ágyhoz, hanyatt fektettem. Kigomboltam a kabátját, és masszírozni
kezdtem a szívét. Néztem, volt pulzusa és lélegzett is, de nem
volt magánál. Semmi okosabbat nem tudtam kitalálni. Addig
csináltam, mígnem kinyitotta a szemeit.

- Lőjél le! Mindegy nekem, hol halok meg.

- Engedelmeskedtél, semmi okom, hogy bántsalak.
- Teljesen mindegy, akárki bánt.

- Félsz a férjedtől? Nem lesz boldog a tudattól. Akarva, vagy
akaratlanul, de megcsaltad.

Nem válaszolt, elkezdett sírni.

- Hozzak vizet?
- A táskámat adjad ide, légy szíves!

Odavittem neki. Hosszan keresgélt benne, majd valamit a szájába
vett, és lenyelte.

- Mi volt az?

Kikaptam a táskát a kezéből, kiborítottam, de csak egy felirat
nélküli kis zacskót találtam benne, amit nem tudtam
beazonosítani. Ezen felül lejárt vonat- és buszjegyek, meg néhány
más apróság. Mind-mind arra utalt, igencsak szerény életet él.

- Könyörgöm, segítsél! Meg akarok dögleni.

- A férjedtől jobban félsz, mint tőlem, ha nálam akarsz
megdögleni.
- Nem érdekes. Minden férfi szemét állat. Használtok bennünket
kényetek-kedvetek szerint, mintha nem is érző emberek, hanem
tárgyak lennénk. Uralkodtok felettünk, mert erősebbek vagytok.

- Gyere, keljél fel!

Felsegítettem, de alig bírt lábraállni.

- Vegyük le a kabátodat!

Engedelmesen levette.

- Hova dobjam?

Ahogy ezt kimondta, visszaesett az ágyra önkívületi állapotban.
Bedobáltam mindent a táskájába, és kivittem a konyhába, ott
betettem a szekrénybe. Vizet vittem neki. Kár volt óvatosnak
lennem a táskával, mert mozdulatlanul feküdt az ágyon. Megint
masszíroztam a szívét meg a karjait, de csak lassan tért észhez.

- Üljél fel, idd meg a vizet!

Felsegítettem, mert éreztem, jártányi ereje sincsen. Megitattam
vele a vizet, majd egy párnára fektettem.

- Jobban érzed magadat?
- Öljél meg! Nem tudok magammal végezni, nincs hozzá bátorságom.

- Mikor vert meg utoljára a férjed? Gondolom ma vagy tegnap.
Látszanak a nyomai.
- Tegnap. Nem a férjem, csak az élettársam, vagy valami ilyesmi.
Én tartom el.

- Árulod a testedet?
- Nem, bár ő azt is szeretné. Kell a pénz az italra, ezért
házalok a vöröskereszt nevében.

- Mint tapasztalod, ez sem kockázatmentes. Hogy lehet egy ilyen
férfi mellett kitartani?
- Nincs más választásom. Nincsen senkim, állami gondozott voltam.
Mielőtt az intézetből kirúgtak, körbenéztem albérlet után. Őt
találtam két évvel ezelőtt. Annyi a hasznom belőle, hogy fedél
van a fejem felett. Vagy ezt az életet választom, vagy lehetek
hajléktalan.

- Éhes vagy?
- Aki megunta az életét, nem érez éhséget. Segíts rajtam, hogy
átkerüljek a túlvilágra! Tudom, nem könnyű, mert ha lelőnél,
abból komoly bajod lehetne.

- Szereted őt?
- Kit, a Palit? Senkit nem szeretek. Soha nem is szerettem. Volt
hová mennem az intézet után, ennyi az egész.

- Szép dolog. Te koldulsz neki, ő pedig hálából naponta megruház
érte. Jobban vagy?
- Sajnos igen.

- Nem akarsz megfürdeni?
- Haza kell mennem, így is félholtra fog rugdosni. Fél órája
otthon kéne lennem. Ő pedig nézi az órát, és ha kések, akkor
kapok.

A teljes mű a következő linken érhető el:
http://mek.oszk.hu/12700/12785




Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!