Bejelentés


szüleményeim fáradságos munkával









Hetven lettem

Eszembe jut a volt kolléganőm 1990-ből. Megkérdeztem egy adott
napon tőle, mi az oka a rosszkedvének. Kiderült, borzasztó
sorscsapás érte, betöltötte az 55-dik életévét. Közöltem,
tudomásom van róla, hiszen az idén nyugdíjba vonulók műsorán az
én feladatom lesz szórakoztatni a vállalat dolgozóit a
lehangolódott pianínón. Öten mennek nyugdíjba, ennek örülni kéne,
hogy megszűnik a napi kötelező elfoglaltsága. Esküszöm, füleim
úgy észlelték, hogy sírva fakadt. Neki nem az a baja, hogy
nyugdíjba megy, hanem a kora. 55 év egy nő életében, az borzalom.
Magamban évtizedekig a humor kategóriájában tároltam ezt a
beszélgetést, különös tekintettel arra, hogy a kedves kolléganő a
"R" betűk helyett tisztán "l" betűt használt és ez a
mondanivalóját humorossá tette.

Születésem óta hiú vagyok, de a korom soha nem zavart. Bátran,
sőt, hivalkodóan nyilatkoztam mindig róla. Pár hónappal ezelőtt
vettem észre magamon a furcsa változást. Nem akarok hetven éves
lenni. A 69-re még büszke voltam. Eldöntöttem magamban, ezen a
napon nem nézem meg az e-mailjeimet és a telefonhívásokat sem
fogadom. Nem akarom ezt a napot. A kétharmad (családom tagjai)
folyamatosan ostromoltak kérdésükkel, mit szeretnék kapni tőlük
ezen a nevezetes dátumon. Mit szeretne egy olyan ember kapni,
akinek mindene megvan? Ha néha mégis valaminek hiányát érzi,
dátumtól függetlenül hozzájuthat. Rózsika naponta ostromolt a
másik értelmetlen kérdésével, mi legyen az ünnepi menü?
Világéletemben válogatós voltam. Erre az a magyarázatom, hogy
mindig volt miből válogatnom. Mára romlott a helyzet, mert ... de
ebbe nem érdemes belemenni. Öt étel van, legfeljebb hat, amiket
bármikor hajlandó vagyok bekebelezni. Ami tény, a háromtagú
családunkat úgy kell elképzelni, mint egy mechanikus
óraszerkezetet, amiben mi képezzük a fogaskerekeket. Vigyázunk
rá, szennyeződés ne kerüljön a fogak közé, mert hibát okozhat. Ne
kopjanak el a fogak, az a szerkezet működésének halálát
jelentené. Így azután kölcsönösen figyeljük egymás igényeit.
Lefordítva az ünnepi étekre, nálunk mindennap az van. Majdnem
három ízlésvilág, ennek megfelelő kalória-utánpótlás. A hölgyek
ízlése némileg hasonlít, de ez magyarázható azon ténnyel, hogy
anyáról és lányáról van szó. Én azonban más vagyok. Néha úgy
definiálnak, hogy "ízléstelen". Preferálják a szárnyasokat meg a
halakat, én pedig a tésztákat, esetleg a sertéshúst. Tegnapelőtt
ott tartottunk, hogy főnökasszonyom ezirányú érdeklődésére
telefonos tésztát mondtam. Régi vicc. Két úr beszélget:

- Nálunk ma rádióstészta volt ebédre.
- Az milyen?

- Főztünk tésztát, és tettünk rá diót.
- Értem már. Ezek szerint, mi holnap telefonos tésztát fogunk
enni. Megfőzzük a tésztát és teszünk rá mákot.

Ennyit a humorérzékről. Rózsika elmagyarázta, miért nem ünnepi
eledel a mákostészta. Vakon néztem ki a fejemből. Vajon mitől
ünnepi étek valami? Ha beszerzési ár alapján rangsorolunk, akkor
a babfőzelék lassan dobogós helyre kerül. Megjegyezni kívánom,
mindhárman ismerjük a kifejezést: "alkalmazkodás", de egyedül ő
gyakorolja. Mégis lenézően nyilatkozott a kedvencemről. Pedig
tudhatná, mákos tészta nélkül nem élet az élet. Ilike, a messzi
USA-ban egye csak a mákosgubát dióval. Úgy kell neki, ha
kiszédelegtek oda.

Szerdán délután egységesen kivonult a család a konyhába alkotni.
A Végh-termék neve: sajtos pogácsa. Érzelmi skálámon a rangsorban
közvetlenül a kétharmad után sorolandó. Reszeltem a másfél kiló
sajtot, amikor megszólalt a vonalas telefon. Rózsika bemasírozott
a szobába, hogy kommunikáljon a hívóféllel. Rövid társalgás volt,
mert Anikó engem akart felköszönteni, de mivel elfoglalt voltam,
ők pedig pár napra távoznak az otthonukból, a köszöntés jövőre
marad.

2014. május 1. csütörtök éjjel két óra, ami kettőnk számára a
számítógép nyüstölésének ideje.

- Mikuli, szeretnélek megkérni valamire.

Éppen egy humoros novellám átdolgozásán fáradoztam, de a kérdése
szívemig hatolt, és ideges lettem.

- Mondjad, Mókuci, de figyelmeztetlek, ma ünnep van!
- Szeretném, ha pucolnál hagymákat és összevágnád pörköltnek a
húst, amit este vettem ki a mélyhűtőből!

- Dehát arról volt szó, hogy má...má....mákostészta lesz az
ünnepi reggelim.
- Ne mekegjél, Mikulikám! Tegnap megfájdult a kezem a
sajtos pogácsa készítése közben. Nehogy már mákos tésztát egyél
sajtos pogácsával.

- Mákos tésztát gereblyével, ahogy a levest pedig lapáttal
szoktuk enni.
- Hagyjál ezzel a zsibbasztó szöveggel! Mi nem élünk mákos
tésztával, te pedig levessel. Menjél és csináljad! Egyik lábad
itt, a másik a konyhában.

- Lábaim között meg a nappali.
- Miért, minek kéne lenni hetven éves korban?

- "Látod édesanyám, kedves édesanyám, miért szültél a világra."

Megismétlem, éjjel két óra körül járt az idő, a szobánk ablaka
résnyire nyitva, és ha valaki éppen előttünk bandukolt volna haza
az utcán, vajon mire gondol, hogy egy brummogó hang népdalt
énekel a vakoknál? Néha jókedvemben szoktam így definiálni az
otthonunkat, amióta egyszer, több évvel ezelőtt, a teraszon
csapágyaztam a régi fűnyírónkat, és hallom az utcáról:

- Oda ne csengessen be, ott vakok laknak. Nem hiszem, hogy
értékelnék a maga színes szőnyegeit - mondta egy ismeretlen hangú
néni.

Megbélyegzése ellenére, hálás voltam neki, hogy a házalótól
megkímélt bennünket.

- Áruld el, mit képzeltél el a sertéspörkölt mellé!
- Jó kedvet, Mikulikám. De ha szépen megkérsz, köretként
rizibizit fogsz kapni.

- Emlékszel, Mókuci?
- Emlékszem, decemberben Lacinak írtad, nekünk rizibizi lesz
csirkepörkölttel, ő meg ribizlis csirkének olvasta.

- Kivonulok a konyhába alkotni. Isten áldjon, Mókuci.

Nem kívánom közzé tenni, a másfél kiló sertéshúshoz mennyi
fokhagymát, illetve vöröshagymát tisztítottam és daraboltam.
Közétkeztetési mennyiségről van szó. Pedagógus családtagunk csak
hétvégén ehet az ilyen kompozícióból, mert olyankor nem jár
közösségbe.

- Mikuli, úgy hallom végeztél a feladattal, mert nagyon csendben
vagy.

- Borozgatok, pipázgatok, pogácsát majszolok és közben tervezem a
jövőmet.
- Remélem, nem hagysz ki belőle.

- Nyugi! Te leszel a lelkiismeretem, aki miatt állandó furdalást
fogok érezni.
- Megkértelek, hogy legalább a szülinapodon mellőzzed a
pillepalackban árusított kannásbort.

- Tudom, ha Gyöngyi felkel, és teljes lesz a létszám, márkás ital
kerül az asztalra ajándék gyanánt, csak győzzem kivárni.
- Úgy mondod, mintha naponta fogyasztanál alkoholt.

Reggel fél nyolckor csörrent meg először a telefon. Fogadalmam
ellenére kapcsolatba léptem a hívóféllel. Ekkor azt is
eldöntöttem, megnézem majd a levelezőprogramomat is. Régi kedves
barátnőnk szándékozott néhány közhelyes kifejezéssel megemlékezni
eme nevezetes napról. Ám ezt csak valószínűsítem, mert úgy
indított, voltunk-e szavazni. Töredelmesen bevallottam, hogy
igen. Őszinteségi rohamomban elárultam melyik pártra és annak
melyik képviselőjére. Sajnos az indoklás sem maradt el. Mikor
szóhoz jutott, tömören alkotott véleményt a családunkról, majd
próbált meggyőzni, szerinte mi lett volna a helyes voksolás.
Harsányan tartott előadást róla, bennem meg dolgozott a
kannásbor. Szerencséjére nem jutottam szóhoz, mert konklúzióként
úgy köszönt el, hogy ilyen barátokra nincs szüksége. Egyszer
összeszámolom, az elmúlt 24 év alatt hány barátságunk ment tönkre
a politika miatt. Szeretteim társaságában fogyasztottam a márkás
italból. Ők persze olyat nem isznak, mert erős. Röviden vázoltam
a tényeket, hogy egy baráttal kevesebb. Ami, ha így haladunk, azt
fogja jelenteni, a temetésünkön csak a sírásók lesznek jelen.

- Menjél, Mikuli, vedd fel a telefont! Lehet, hogy eszébe jutott,
nem köszöntött fel.

Marika hívott, egyből a lényegre tért. Még a fülemet is
megcibálta virtuálisan. Régen jó barátságban voltunk az akkori
családjával. Ma már évenkénti négyszeri telefonkapcsolatra
redukálódott a barátságunk. Május első napján ő hív, én július
18-án viszonzom, majd szeptember 12-én, Mária napon, köszöntöm és
ő zárja az évet december hatodikán. A gratuláláson túl, néha
nosztalgiázunk régi közös emlékek felelevenítésével. Ezúttal
csupán arra korlátozódott a társalgásunk, hogy milyen
gyógyszereket kell neki szednie agyvérzés után.

- Mikuli, ha befejezted a beszélgetést, gyere, mert vár a
terített asztal!

Nekem sertéspörkölt rizibizivel, nekik pedig a rizibizi mellé
rántott csirke. Ez volt az ünnepi reggeli, ami számomra
egybeolvasztva a napi három étkezés. Anno megtanultam a
vakvezetőkutyáimtól, naponta egyszeri kalóriabevitel bőségesen
elegendő a kondíció megtartásához. Hétköznapokon hajnal fél ötkor
étkezem, de az ünnepnapok ettől eltérőek.

Később két e-mailem érkezett. Anya és fia, köszöntöttek a messzi
távolból. Zsuzsanna csupán emlékeztetett rá, hogy múlnak az évek
felettem. Megjegyzem, ha a fejlécben nem árulkodott volna a neve,
soha nem derül ki számomra, hogy ő Lacika édesanyja. Eddig még
nem írt nekem. Dehát az ember ritkán hetven éves. Virtuális
puszikat küldött, és elnézésünket kérte, hogy férje (Róbert)
gyengélkedése miatt nem tudtak személyesen meglátogatni
bennünket. Hetekig terveztük nálunk a találkozást, aztán az élet
közbeszólt. Tervemben volt, hogy elmegyünk a Duna-partra megnézni
a Forma-1-es bemutatót. Mivel látványos, biztos, hogy kitűnően
éreztük volna magunkat vakon. Továbbá volt még egy elképzelésem,
hogy Zsuzsannát megtáncoltatom. Ő ugyan lát, de süketnéma, én
pedig nem tudok táncolni, viszont szeretem a kihívásokat. A 37
éves kisfia, "Lacika" levelét ezer közül is megismerném az első
pár szóból: "Kérlek tisztelettel!" Ő mindig mindenkihez
tisztelettel közelít. Csodálkoztam is a folytatáson. Majdnem egy
hónapig intenzív levelezésben volt egy hölggyel (napi 15
levélváltás), aki végül kiadta Lacika útját. Véletlenül szóba
került a bugyija, amin halálosan megsértődött. Én meg ma hetven
éves vagyok, és nem értem a dolgot, hogy egy Angyalkának miért
furcsa, hogy bugyija van. Lacika ugyanis Angyalkának hívta őt.
Szerintem ez a srác soha életében nem bántott meg senkit, most
akarata ellenére sikerült. Furcsa szerzet lehet ez az Angyalka.
Bár az is kiderült a levélből, két naponta adódott
nézeteltérésük, de mindig közös nevezőre jutottak. Ám öt napja
megfeneklett ez a furcsa kapcsolat. Lacikáról tudni kell,
süketnéma szülei miatt születése óta gátlásos. Húsvét előtt
jártak nálunk az édesanyjával. Ma már tudom, Zsuzsannával jól
tudnék levelezni, de a társalgás nem zökkenőmentes. Ő ért engem,
én viszont nem értem őt, mert kínai hangsúllyal ejti ki a
szavakat. Márpedig ez a nyelv legalább olyan távol áll tőlem,
mint a panírozott csirke. Nekiláttam a válaszok megírásának:

"László testvér, köszönöm, hogy nem feledkeztél el születésem
hetvenedik évfordulójáról. Te persze, mint sakkozó, tudod, hogy
ez a hetvenegyedik alkalom, amit születésem ürügyén ünnepelünk.
Ami "Angyalka" bugyiját illeti, nem kívánom analizálni, de tény:
"Semmi nincs elrejtve, ami nyilvánossá ne lenne, sem eltitkolva,
ami ki ne tudódnék, és napfényre ne jönne.""

Itt tartottam, amikor a kisfőnök megkért, cseréljem ki a felmosó
akárminek a nyelét, mert kettéreccsent. Hivatkoztam az ünnepre,
de hajthatatlan volt, mint a szomszéd szamara. Egyébként,
annyiban szomszéd, hogy azonos településen élünk, de ő cirka 5
kilóméterrel távolabb tőlünk, viszont a szamarának is Miki a
neve. Két éve ennek kapcsán ismerkedtünk meg, amikor a házunk
előtt elhaladt a kis kordéjával, és csapkodta a szamarát: "Miki,
ne cammogj, a kurva anyádat!" Jó kedvemben voltam, és mivel éppen
nem cammogtam, hanem álltam a teraszon, megszólítottam őt. Azóta
barátok vagyunk. Akkor bejött hozzánk, ürítettünk egy pohárkával
az egészségére, majd végül úgy köszönt el, mint barátjától. Azóta
semmit nem tudok róla, ám a barátságunk megbonthatatlan.

Utálom ezeket a műanyag felmosónyeleket. Bár a hölgyek azt
mondják, mivel a belsejében levegő van, valamint, könnyebb a
fajsúlya, mint a fának, jobb vele repülni. Bosszút álltam rajtuk,
mert fanyélre cseréltem a kettéreccsentet. Úgy kell nekem, ha
melózni magammal viszem a mobilomat. Megszólalt és közölte: Anna
keres.

- Tessék!
- Kukurikú!

- Te se fogsz már, barátnőm, megbolondulni.
- Méltó akartam lenni hozzád. Azért kukorékoltam. Elolvastam a
"Humor-morzsák" könyvedet.

- Aranyos vagy, Ancika.
- Szétröhögtem magamat, jókedvemben mentem át kakasba.

- Esetleg még az lehet, hogy praktikusabbnak látod a kakas
helyzetét, mint a tyúkét, amennyiben a kakasnak nem kell tojnia.
- Furcsa zajokat hallok a telefonban. Mit csinálsz?

- Most éppen izélek. Simogatom dörzspapírral, hogy ne menjen
Rózsika kezébe a szálka, ha használja.
- Ne nagyképűsködjél! Kóró az már, hiába simogatod.

- Röff-röff. Anyád jól van, röfike?
- Nem tudom. Régen beszéltem vele, amikor még élt. Elhagylak,
csak be akartam jelenteni, mekkora élvezetet jelentett számomra
szellemi terméked befogadása.

- Az úr legyen veled, Nusi.
- És a te lelkeddel.

Dolgom végeztével bejöttem a házba, átadtam munkám eredményét.

- Mikuli, hallottam, hívott a barátnőd.

- Nem barátnőm a Panni, soha nem volt az. Pontosan tudod, Mókuci,
mennyire különbözik a véleményünk. Mindketten mást akarunk.
- Tudom, ő téged, te pedig őt.

- Ne gyalázkodjál, mert megver a jó isten! Száz évvel ezelőtt
egyszer álmomban tényleg akartam, de amikor felébredtem,
rájöttem, nem is ő volt.
- Fogadjunk, hogy nem köszöntött fel!

- Mákod van, Mókuci. Főzzél hozzá tésztát, jól bezabálok belőle!
- Kerge az a nő.

- Akarod, hogy utáljam?
- Nincs jelentősége. Öntörvényű. Azt hiszi, körülötte forog a
világ, miatta kel fel reggel a nap. Ha darálsz mákot, főzök
tésztát és majszolhatsz hozzá sajtos pogácsát.

A teljes mű a következő linken érhető el:
http://mek.oszk.hu/12900/12945




Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



Anna1955 [ 2015-08-11 18:08 ]

Szia Miki!
Jót derültem a szülinapi novelládon. :)
Most, hogy még több hét után is mindig sokkos állapotban vagyok a saját hatvanamtól, nagyon aktuális volt.
Anna



Miki [ 2014-12-27 13:14 ]

Cira drága, nem szeretném, ha csalódnál. Ennek az írásnak nincs folytatása. Ez egy novelláskötet egyik fejezete. Ha a korról akarsz többet megtudni, fordulj hozzám bizalommal!



Cira-Mira [ 2014-12-27 11:46 ]

Miki, ez nem ér... Úgy belejöttem a szülinapod ünneplésébe, erre közli, hogy a folytatást keressem máshol. Nem semmi, most futhatok utánnad, ha tudni akarom, hogy kell megélni egy vérbeli 70-est. Én is gyúrok erre az évszámra, meg a harminccal többre is, így nem árt lelkiekben felkészülni rá már jó előre.








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!