Bejelentés


szüleményeim fáradságos munkával









Adrika

Szép időnk van. Délelőtt tíz óra tájban, amikor beértem az
irodámba, ezt kellett konstatálnom. Melegen süt be az ablakon a
nap. Átfűti a szobámat. Igaz, pici, de mégiscsak az én külön
szobám. Kitüntetésnek vehetem, hogy nekem, a vállalatnál a
hetvenhetedik senkinek, jutott ilyen helyiség. Van, amelyik
irodában hatan is dolgoznak. Én meg leülhetek a kényelmes
forgószékemre, magamra csukhatom az ajtót, és elmélyedhetek a
munkámban. Szegényes az iroda berendezése, ahogy minden
belépésemkor kénytelen vagyok megállapítani. Pár virág az
ablakpárkányon, egy megtermett íróasztal, két kényelmes forgószék
és egy árva, valahonnan idekerült - gondolom - megunt zöld szék.
Valamint két szekrény. Az egyik dugig iratokkal, a másikban sem
különben, bár ott némi szabad hely marad a ruházatomnak, hogy át
tudjak vedleni itteni öltözékbe az utcai gúnyámból. Csend,
nyugalom vesz körül. Nem csoda, hogy néha elbóbiskolok az
asztalra tehénkedve. Megtehetem, hiszen az irodám olyan folyosó
végén van, ahol kizárólag raktárak találhatók. Előfordul, hogy
egész nap senki nem jár erre. Ha nem lenne több telefonom, mint
székem, észre se vennék a kollégák a jelenlétemet. Nem kell
átélniük a hiányomat. Ha egyszer mégis munkahelyet változtatok,
sírhatnak ezután a szimpatikus, elég magas, világosbarna hajú,
Győző névre hallgató, átlagon felüli ember után, de akkor már
hiába. Tiszta szerencse, hogy telefont emlegettem. Cseng a piros.
Megfogom a kézibeszélőt, de mielőtt a fülemhez emelném,
felkészülök a rossz hírekre. Ugyanis a piros telefonon Józsi hív,
vagy Erzsi, a titkárnője. Józsi, egészen pontosan: Dr. Kovács
József, nagyhatalmú vezérigazgató úr, a cég feje. Urunk és
parancsolónk. Talpig rendes fickó, nem a talajtól ítélve.
Mindössze egy bűne van, hogy vezérigazgató. Különben igazságtalan
vagyok, mert rokonszenves főnökről van szó.

- Tessék, itt Édelkraut úr személyesen!
- Örvendek, itt meg Kovács. Szevasz, Győzőkém!

- Isten veled, Józsikám! Akarom mondani, tartom szerencsémnek,
hogy távrecsegőn hallhatom a magassági szférákból felém intézendő
intelmeidet. Parancsolj velem, főnök!
- Mit szólnál egy huszadikától induló egy hetes New York-i
utazáshoz?

- Meghaladja a fantáziámat. Józsikám, amennyiben kéjutazás,
tartom szerencsémnek, hogy rám esett a választásod. Régen
dédelgetem magamban a gondolatot, egyszer felfigyelsz hatékony
munkámra, és szerény lehetőségeddel honorálod. Ím, ha jól értem,
elérkezett ennek az ideje. A magam részéről vallom: szuvenír
nyihaha nye kukucska protkó.
- Anyád! Semmi-semmi, csak egy légy idepiszkított a nevedre a
mappámban. Szó nincs jutalomról. Üzleti tárgyalás, feltételezem
nem fogja az egész heteteket kitölteni, jut időtök körülnézni
abban a nagy metropoliszban.

- Józsikám, recseg ez a kurva telefon. Mintha többesszámot
használtál volna.
- Jól hallottad. A Barimpex jogi irodájának vezetőnőjével
karöltve repültök át az óceán felett. Ketten hirdetitek, milyen
megbízható magyar cég a Barimpex, érdemes velük komoly üzleteket
kötni.

- Feltételezem, én lennék a harangozó, aki eszközei által teszi
közzé az illetékeseknek, a Barimpex aranybánya kereskedés
szempontjából. Miközben soha nem hallottam erről az akármilyen
cégről.
- Cimbora, tekintsed kéjutazásnak! Ebben az esetben a csaj a
harang, te pedig a harang nyelve vagy. Szabad időtökben
kolompolhattok kedvetekre. Úgy tudom, cserzőanyagokkal és
szőrmeipari termékekkel foglalkozó vállalat.

- Józsikám, megnyugtattál. Elkezdek gyúrni a csajra. Este ma nem
kell ráznom a mosdónál.
- Tehát számíthatok rád?

- A dolgozó népet szolgálom kifulladásig. Már csak azt kéne
megértenem, mi a francnak kell Amerikából importálni
cserzőanyagot a bőrfeldolgozáshoz? Tudomásom szerint egyre több
bőripari cég kerül csődbe.
- Ne törődj vele, nem a te dolgod!

- Főnök, engedélyt kérek a meghúnyászkodásra!
- Engedély megadva! Édelkraut közlegény: hátraaaa arc!

- Tiszteletem, és kézcsókom kedves feleségednek.

Nem voltam katona, de mások előadásából tudom, a parancsot nem
szabad megtagadni, mert tulajdonsága, hogy szaporodik. Ha
osztályvezető, akkor kinőtt régen a rántani való pipi korából.
Ezek szerint egy fonnyadt, hisztis pinával kell utaznom. Egyrészt
a nők mindenhez érzelemből közelítenek, másrészt semmi kedvem
nincs a pókhálózáshoz, még Magyarországon sem, nemhogy elutazzak
érte a világ végére. Ha pechem van, özvegyasszony, aztán egy
hétig bámulhatom a családi fotókat. Fel vegyem, ne vegyem? Cseng
a házitelefon. Ha azon is ilyen jó hírt hallok, kilépek a
béketűrésből.

- Tessék, Édelkraut!
- Győző úrral beszélek?

- Én vagyok, Pista bácsi.
- Győző úr, egy hölgy keresi, valami utazást akar önnel
megbeszélni.

- Pista bácsi, ha nem muszáj, nem mennék le a portára.
Szíveskedjen elmagyarázni neki, hogyan talál fel az irodámba!
- Meglesz.

Ejnye, de gyorsan peregnek az események mifelénk mostanság! Még
csak barátkozom az úttal, máris nyomul a satrafa. Egy perc múlva
kopogás az ajtómon, amit alig lehet hallani, mert mindkét oldalon
kárpitozva van. Engedély után belép a hölgy. Az illatfelhő
megelőzte a kulcslyukon keresztül. Felállok, megfogom a felém
nyújtott kezet.

- Dr. Kemény Adrienn vagyok, a Barimpex jogásza.

- Csókolom a kis kezét! Édelkraut Győző, mint mezei közgazdász.
Foglaljon helyet!

Az íróasztalom jobb oldalán ült le a székre. Az egyedüli asztal a
fal mellett van, tehát nincs rá mód, hogy szembe üljünk
egymással. Csak így félig szembe. Még az ajtóban végigmértem,
kicsit szemtelenül. 170 magas lehet, magasan fésült, dauerolt
szőke haj. Mélykék szemek, hosszú szempillákkal. Testhez simuló
kosztüm. Derékban erősen vékonyított szabású. Így egészen jól
kiemeli a felső testét és a domborulatokat. Kicsit széles a
csípője, és testszínű nylon harisnya van a lábán. A hófehér blúz
és a sötét kosztüm még inkább kiemeli küllemét. Legeltetem rajta
a szememet, közben túráztatom agytekervényeimet. Komoly,
határozott arc. Legfeltűnőbbek rajta a hosszú szempillák. Ez az a
típus, aki végig eminens tanuló volt, talán stréber is. Nincs
hivatásérzete, hiszen bármibe belekezd, hihetetlen szorgalommal
minden célt elér.

- Mielőtt érdemi tárgyalásba fogunk, megkínálhatom egy általam
készített kávéval?
- Köszönöm szépen, nem mérgezem magamat koffeinnel.

- Ezek szerint cigarettával ne is próbálkozzak?
- Olyannyira ne, ha megkérhetem, míg itt vagyok, ön se gyújtson
rá!

- Nem dohányzom, csupán a vendégek kedvéért tartok cigarettát.
- Nagyon helyes. Bár a vendégeket sem kéne mérgeznie.

Egy ilyen nő ... méghogy cigaretta meg egyéb élvezeti szerek? 35
éves körülire saccolom, de fogadni mernék rá, még szűz. Az ilyen
nem fog elállatiasodni. Pfúj! Két test egymásba gabalyodik, és az
a sok undorítóság, ami vele jár. Adriennel soha nem fordulhat
elő. Céltudatos, határozott csaj. Udvarias kérdéseim után nyomban
a lényegre tért.

- Cégünk körül szeretne nézni az amerikai piacon. Vegyészeti
dolgokkal foglalkozunk, de éppen most, a szezon elején, amikor az
amerikaiak visszajeleztek, megbetegedett a közgazdászunk. Ezért
fordult a főnököm az önök vezérigazgatójához, mint régi
barátjához, hátha tudna rajtunk szakemberrel segíteni.

- Megtisztelő, hogy rám gondoltak, bár bevallom, eddig nem is
tudtam a Barimpex létezéséről.
- Nekem ma éppen itt a környéken lesz egy tárgyalásom, ezért
gondoltam, felkeresem magát, hogy megbeszéljük az utazás
részleteit.

- Kedves Adrienn! Kérem, ne vegye tolakodásnak, hogy keresztnéven
szólítom. Megjegyezni kívánom, nagyon szép neve van.
- Örülök neki, de nem saját érdemem.

- A főnököm fél órával ezelőtt említette az utazást. Gondolom,
megérti, jelen pillanatban dezinformált vagyok.
- Ami azt illeti, sokkal többet én sem tudok az utazásunkról,
csupán az időpontot, valamint azt, hogy miért önre esett a főnöke
választása.

- Lekötelezne, ha beavatna!
- Nem kívánom lekötelezni. Azon túl, hogy közgazdász, jól beszéli
az angol nyelvet - ugyanakkor én társalgási szinten spanyolul és
németül beszélek.

- Nagy kópé ez a Józsi! Helyettem játssza ki a lapjaimat, én meg
csodálkozhatok, ha vesztesként hagyom el a kártyaasztalt. Pár
szemesztert Oxfordban koptattam az iskolapadot, de hát ezt kegyed
pontosan tudja.
- Nem tudtam, ahogy azt sem tudom, ki az a Józsi, de nem is
tartozik rám.

- Józsi, a főnökének a barátja, valamint az én barátom is.
Rendben, tájékozódom mindenről. Ehhez azonban arra van szükség,
hogy megadja a telefonszámát, esetleg a személyes elérhetőségét.
Pár napon belül jelentkezem kegyednél.
- Ha a "pár nap" a holnap is lehet, abban az esetben ismét
felkeresem magát 11 órakor, mert itt a környéken lesz egy
tárgyalásom éppen.

Ez a nő minden szavát minden mondatát külön megemészti. Valahová
a végtelenbe néz, és tagoltan adja elő a mondanivalóját. Ezen
felül rendkívül céltudatos. A "pár nap" az ő megítélésében a
másnapot jelenti.

- Megtisztel, ha ismét abban a szerencsében részesít, hogy
fogadhatom az irodámban.
- Annyiban igaza van, Édelkraut úr, az üzlethez szerencse is
szükségeltetik. Bocsásson meg, mennem kell, mert nem szeretek
késni a tárgyalásaimról.

- Hálás vagyok, hogy megismerhettem, kivel fogok egy hetet
eltölteni New Yorkban.

Felállt, odalépett az ajtóhoz, a kilincsen a keze, én pedig
hátulról is alaposan megszemléltem. A teremtő, aki elöl izgalmas
domborulatokkal látta el, a hátuljához sem volt fukar.

- Csókolom a kezét, kedves Adrienn. Most nyomban bemegyek a
vezérigazgatómhoz, így azután, ha nem haragszik, egy darabig
elkísérem magácskát.

*

Másnap reggel, amikor beértem a céghez, szóltam a portásnak, ha
az előző napi hölgy megérkezik, adjon zöld utat neki irányomba.
Percre pontosan 11 órakor kopogott az ajtómon. Amikor belépett,
ismét szemügyre vettem. A haja olyan volt, mintha tegnap óta
semmi nem történt volna vele. Minden hajszál pontosan el volt
fésülve. A kosztüm is hasonló szabású, mint tegnap, csak élénkebb
a színe. A blúza úgy van begombolva, hogy egész sokat sejtet a
dekoltázsából. Egy vastag aranylánc van rajta, pici medálionnal.
Üdvözlés után ismét  a tegnapi széken foglalt helyet. Én meg a
lényegre térve, beszámoltam a házi feladatomról. Elmondtam, egy
kis szállodában van lefoglalva számunkra két szoba, azt is
elmondtam, aggályosnak tartom, hogy a szállodának nincs saját
étterme, tehát a helyszínen kell majd tájékozódnunk az étkezési
lehetőségekről. Mindenesetre az összes kiadásunkat a Barimpex
finanszírozza. Mondtam azt is, sikerült a netről letöltenem egy
térképet, ahol pontosan látható, hol fogunk megszállni. Parfümje
mellett a figyelmes hallgatásával is elbűvölt. Nem a tegnapi
illatot használta, de ha lehet, ez még inkább vadító volt
számomra. Többször átnézett az asztalom másik oldalára, ahol
kiterítve volt a térkép.

- Nyugodtan tanulmányozza, mert látom, felkeltette az
érdeklődését!
- Nem értek a térképekhez, ám mivel jelen esetben érintett
vagyok, ha megengedi, megnézem.

Felkelt, megkerülte a székemet, odament a térképhez. Most is
bebizonyosodott, a nőknek bizonyos dolgokhoz hiányoznak az
adottságaik. Úgy állt a térkép fölé hajolva, mintha most látna
ilyet először. Próbáltam mutogatni az ujjammal. Jólnevelten
helyeselt, de éreztem, fogalma nincs az egészről. Nem baj, ott
leszek vele, és igyekezni fogok mindenben a segítségére lenni.
Most azonban, mintegy véletlenül, szorosan mellé álltam, lelkes
magyarázásom közepette. Ám amikor orcátlanságomban bátorkodtam a
kezét megérinteni, felegyenesedett, és visszaült a helyére. Miért
vagyunk, mi férfiak, ilyen marhák?! Minden szép nőt gondolkodás
nélkül szeretnénk magunkévá tenni. Az isten rosszul teremtette
meg az embert. Nekünk, férfiaknak, kéne monogámnak lenni. Aztán a
nők hadd szenvednének a mindennapi betevőért. Én is leültem,
mintha semmi nem történt volna, és folytattam előadásomat.

- Tíz órás lesz Ferihegyről a repülőút. Malév géppel megyünk.
Huszadikán reggel hét órakor indul Pestről a gép. Ezek szerint,
ha minden jól megy, 17 órára érünk a Kennedy Nemzetközi
Repülőtérre. Ez New York határában van, onnan - remélem - valami
taxiszerűséggel el tudunk jutni a szállodába. Problémás, hogy a 6
óra időeltolódás miatt, ott - ha simán érkezünk is - 23 óra lesz.
Ez minden, amit eddig tudhatunk az utunkról.
- Hálás köszönetem, Édelkraut úr, hogy helyettem tájékozódik.
Eddig nem értettem a főnököm, miért egy jogászt választott az
üzleti útra, de legalább így megnyugszom, látva az ön
hozzáértését.

Megnézte az óráját, hirtelen felállt, elővett egy tükröt a
retiküljéből, majd miután megfelelőnek találta külsejét,
elköszönt tőlem.

*

Mintha ez a nap más lenne, mint az eddigiek. Valami történt
velem. Valami megmagyarázhatatlanul vonz Adrienn felé. Pedig,
amikor tegnap megláttam, csak arra tudtam gondolni, milyen jó kis
kalandom lesz majd vele. Ma meg, ahogy álltam mellette, ahogy
hozzáértem a kezéhez, furcsa, ismeretlen érzés uralkodott el
rajtam. Egy órája, hogy kilépett a szobámból. Mégis, ha lehunyom
a szememet, érzem a jelenlétét. Itt ül velem szemben, hiszen
orromban tárolom parfümje illatát, ami tegnap még másik volt. Az
nem fordulhat elő, hogy New Yorkban beleszeretek. Nem, azt nem
szeretném. Megszoktam ezt az agglegény életet. Próbálom
elhessegetni a gondolataimat, ám az érzés hatalmában tart.
Gyönyörűség, amilyenből kettőt biztos nem hord hátán a föld.
Analizálni próbálom a memóriámból, mi az, ami nem a legek közé
sorolandó benne. Talán a komoly természete, ami kevésbé vonz.
Amikor szemérmesen visszaült a helyére, persze, hogy fájt, de nem
utasított rendre. Az a finom bársonyos bőre, a tekintete, ami
felsőbbségről tanúskodik, de nem lenézően, hanem éppen hogy vonz
magához. Kellemes illata van, olyan szép. Azt hiszem, a
megbolondulás határán vagyok. Hozzáértem a kezéhez, érzem ujjamon
a parfümjét. Csak hát ő egy tünemény, egy szavakkal nem
kifejezhető jelenség. Miért érezne velem kapcsolatban hasonlót?
Egyszerű aktakukac vagyok. Persze magamról mindig legekben
beszélek, de csak akkor, amikor nem ül itt, velem szemben, az
igazi leg. Jobb, ha hazamegyek, és nem ábrándozom, mert ennek
semmi értelme nincsen. Tegnap felvillanyozott a gondolat, New
Yorkban enyém lesz. Ma már tudom, örülhetek annak, ha együtt
ebédelhetek majd vele. Ilyen nő, képtelenség, hogy felfigyeljen
rám.

A teljes mű a következő linken érhető el:
http://mek.oszk.hu/13200/13222



Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!