Bejelentés


szüleményeim fáradságos munkával











Cserfes csitri

2010 október 8 péntek. Elindultam, hogy kimegyek a teraszra. Nem
akartam hinni a fülemnek. Az előszoba ajtóhoz érve, az ajtó másik
oldaláról egy kutya megugatott. Márpedig nekünk hét éve pusztult
el az utolsó vakvezető kutyánk. Valamikor tanultam kutyanyelvet.
Próbáltam elugatni az ebet a teraszról. Valószínű elfelejtettem a
kifejezéseket, mert csak elhallgatott, de nem távozott. Elkezdte
kaparni az ajtót. Kimerészkedtem. Egy szép, termetes németjuhász
kutya fogadott farkcsóválással. Szemlátomást nem volt éhes, nem
akart enni belőlem, de biztos, ami biztos, visszajöttem a házba,
és vittem ki neki papíron Ilike-féle mákos gubát, amit mi dióval
csinálunk. Megszagolta, aztán undorral elfordult. Pedig nem is én
készítettem. A kaját letettem a teraszra, majd próbáltam felmérni
újdonsült házőrzőm tudását. Ha úgy fogalmazok, nem nagy sikerrel,
akkor már túloztam. Hülyébb volt ez a kutya, mint sok ember. 28
évig jártam vakvezető kutyával, és rendszeresen hallottam ama
buta megjegyzést: "Okosabb, mint sok ember." Módszeresen
figyeltem ezeket az embertársaimat, és tényleg, a kutyám náluknál
feltétlenül okosabbnak tűnt. Ez az eb viszont gyengébb
képességűnek bizonyult, mert mindenáron puszilkodni akart velem.
Hiába mondtam neki, nincs itthon a feleségem, és én nem leszek
hűtlen hozzá. Dehát beszélhettem én annak a hülye fejének. Annyit
megengedtem neki, hogy hozzám dörgölődzön, miközben simogattam,
de semmi több. Nem vagyok én olyan. Játszogattam vele, és elmúlt
jóval dél, mikor egy cérnahang bekiabált az utcáról:

- Csókolom, bácsi.

Abban a minutumban kutyám kilőtte magát, és rohangászva a kerítés
mellett komoly csaholásban tört ki. Kénytelen voltam odamenni a
kapuhoz, hogy megtudjam, mit óhajt a cérnahang.

- Csöpi, az én kutyám, és a szomszéd utcában lakunk. Engem
Jucinak hívnak. Mondta az anyukám, mutatkozzak be a vak bácsinak.
- Várjál csillagom, mindjárt kinyitom a kaput, csak hozok
kulcsot!

- Csöpi azért ugrált át a kerítéseken, mert tüzel. Fél a
kankutyáktól. Neked milyen kutyád van?
- Egy hosszú fülű, fehér plüss, és a zongorán ül a nappaliban.

- Mi nem engedjük be Csöpit a házba.
- Én meg nem szoktam az enyémet kihozni, mert nem szeretném, hogy
koszos legyen. Add nekem a kutyádat!

- Hogyisne! Különben is, anyu mondta, neked doktor kutyád van,
csak régen látta.
- Az a kutya elköltözött az örök vadászmezőkre.

- Igen? Messze van az innen? Szeretném megnézni. Megkérem az
anyut, engedjen el oda biciklivel.
- Oda azok a kutyák kerülnek, akik meghaltak. Ki a te anyukád?

- Hosszú, szőke haja van, és őt is úgy hívják, mint engem. Sokat
kiabál, de csak azóta, hogy apu elköltözött tőlünk.
- Hány éves vagy?

- Ééén? Hét múltam. És te?
- Én pedig 67 leszek, majd valamikor.

- Akkor lehet, hogy nemsokára meghalsz, mert a nagypapám tavaly
halt meg, és azt hiszem, ő is annyi volt, mint te, ha jól
emlékszem.
- Beteg volt?

- Nem volt beteg, csak sokat ivott. Te szoktál piálni?
- Nem szoktam.

- Mikor engedsz be?
- Ja tényleg, várjál, hozom a kulcsot! Mit szólsz, Csöpi milyen
illedelmesen hallgat?

- Elaludt a kapu mellett.

Bejöttem a kulcsért a házba. Csöpi felpattant, és jött velem.
Jézusom, mit akar ez a tüzelő szuka tőlem? Még jó, hogy nem
engedtem, hogy megpusziljon. Képes lett volna elszemtelenedni.
Beengedtem a kislányt az udvarba, miközben abban reménykedtem, a
kutyája megy ki a nyitott kapun, nem ő jön be.

- Nálatok mi lesz az ebéd?
- Semmi, mert nem szoktam ebédelni.

- Kár, mert nagyon éhes vagyok. Különben hogy hívnak téged?
- Mikinek.

- Az nagyon hülye név, mert az unokatesóm is Miki, aztán mindig
csúfolják, hogy ciki-Miki, meg azt is mondják, hogy mikulás.
- A te neved szebb?

- Engem is csúfolnak, hogy duci-Juci, meg még bucinak is hívnak a
hülye fiúk. Neked van feleséged? Ja tényleg, most jut eszembe,
anyu mondta, a Gyöngyi néni a lányod, aki abban az iskolában
tanít, ahol én elsős vagyok.
- Gyöngyi néni anyukája pedig a feleségem.

- Miért döglött meg a doktor kutyád?
- Nem doktor kutya volt, hanem vakvezető. Doktor kutya, olyan
nincsen. Egyébként pedig a kutyánkra, akit szerettünk, nem
mondjuk, hogy megdöglött. Az csúnya szó. Meghalt.

- De az apu mindig azt mondta az anyunak, mielőtt a papa meghalt,
"dögölne meg már az a részeges boroshordó!"
- Mert az apukád nem szerette a nagypapádat.

- Az anyut sem szerette, azért költözött el tőlünk a kurvájához.
- Anyukád szokta így mondani?

- Igen, és én szeretem az anyukámat meg a Csöpit is. Ugye milyen
jól elbeszélgetünk? Jé?! Nektek van hintátok? Hintázhatok?

Miközben engedélyt kért, lerohant a teraszról egyenesen a
hintapadhoz.

- Gyere, te is hintázzál, úgy beszélgessünk tovább!
- Mindjárt jövök, csak hallom, muzsikál a telefonom a házban.
Megyek megnézni, ki hív.

- Tessék!
- Szia, Mikulikám! Aludtál, hogy ilyen nehezen vetted fel?

- Jaj, szia Mókuci! Dehogy aludtam. Kinn az udvaron hintázunk a
Jucival.
- Milyen Jucival?

- A szomszéd utcában egy szőke nőnek a lánya.
- Hány éves?

- Azt még nem kérdeztem a Jucitól.
- A Juci hány éves?

- Mókuci, teljesen meg vagyok zavarodva. A szőke nő is Juci. Én
meg rámolni szerettem volna az üvegezett verandán, de mikor ki
akartam menni a házból, a Csöpi itt volt a teraszon.
- Mi van, kitettem a lábamat, aztán cincognak az egerek?

- Ez jó. Én, mint egér. Várjál! Juci, ne gyere be, mindjárt
befejezem a beszélgetést, és én is kimegyek!
- Csak azt akarom mondani, hogy Csöpi idepisilt a teraszra.

- Mókuci, ne haragudj, mennem kell, mert Csöpi a teraszra pisilt.
- Hallottam, hogy egy kislány kiabált be neked. Gondolom, Csöpi
is óvodás lehet. Jó szórakozást a dedóhoz!

- Itt vagy még?
- Igen, itt vagyok, várom, hogy kigyere.

- Jaj, csillagom, nem téged kérdeztelek, hanem a Rózsika nénit.

Hallottam, csend van a bunkofonomban, ezért kimentem, és Jucival
töröltettem fel Csöpi művét. Addig helyet foglaltam a hintapadon.

- Ki az a Rózsika néni?
- A feleségem.

- A kutyáknak hol van iskolájuk?
- Sok helyen van kutyaiskola. Szeretnéd, ha Csöpi okos lenne?

- Aha.
- Ahogy látom, még fiatal kutya.

- Te nem is látsz.
- Tudod, mielőtt jöttél, sokat játszottam vele, simogattam, meg
minden, és onnan tudom, hogy fiatal. Szeretsz iskolába járni?

- Hááát... Jobban szeretném, ha Csöpi járna helyettem iskolába.
- Tudod mit? Ha megígéred, hogy rendesen tanulsz, Csöpit
megtanítom sok mindenre, hogy okos kutya legyen. Rendben?

- Nekem sok évig kell iskolába járnom.
- Mire megtanulsz írni-olvasni, addigra Csöpinek megtanítom,
parancsszóra üljön, feküdjön, jöjjön oda hozzád, ne menjen le a
járdáról akkor sem, ha egyedül van. Sőt, még arra is megtanítom,
hogy illedelmesen köszönjön, ha kéred tőle.

- De klassz. Nekem lenne a legokosabb kutyám.
- Akkor kezet rá! Te szorgalmasan tanulsz, délutánonként pedig,
mikor megbeszéljük, én átmegyek hozzátok, vagy te áthozod Csöpit,
és tanulunk vele.

- Az nem jó, mert te vak vagy, és nem találsz oda hozzánk.
- Megmondod a címeteket, és majd meglátod, hogy odatalálok.

Biztos voltam benne, nem lesz belőle semmi. Tévedtem.
Kétségtelen, miután megegyeztünk, Juci hazaszaladt a kutyájával
együtt. Szombaton délután immár anyukájával jöttek át tisztázni,
hogy ajánlatom mennyire komoly. Szívesen tanítom a kutyáját,
viszont számításon kívül hagytam, Juci minden szabadidejét nálunk
akarja tölteni.

A teljes mű a következő linken érhető el:
http://mek.oszk.hu/11900/11946




Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!